Chelsea:

Trófeák: Premier Liga: 1955, 2005, 2006

                FA Kupa: 1970, 1997, 2000

                Liga Kupa: 1965, 1998, 2005

                KEK: 1971, 1998

                Európai Szupekupa:1998

               Charity Shield: 1955, 2000, 2005

Edzők 1905-től napjainkig

John Robertson                           1905-06                                   

David Calderhead                       1907-33

T. Leslie Kinghton                       1933-39

William Birrell                            1939-52

Ted Drake                                   1952-61

Tommy Docherty                        1962-67

Dave Sexton                                1967-74

Ron Suart                                    1974-75

Eddie McCreadie                        1975-77

Ken Shellito                                 1977-78

Danny Blanchflower                   1978-79

Geoff Hurst                                 1979-81

John Neal                                    1981-85

John Hollins                                1985-88

Bobby Campbell                          1988-91

Ian Porterfield                             1991-93 (februárig)

David Webb                                 1993 (csak tavasz)

Glenn Hoddle                              1993-96

Ruud Gullit                                  1996-98

Gianluca Vialli                            1998-2000

Claudo Ranieri                            2000-20004

Jose Murinho                                  2004- 

A jelenlegi edző Jopse Murinho sikerei:

angol bajnok: 2004/05 (Chelsea)

Liga Kupa: 2005 (Chelsea)

Community Shield: 2005 (Chelsea)

portugál bajnok: 2002/03, 2003/04 (Porto)

portugál kupa: 2002/03 (Porto)

Bajnokok Ligája: 2004 (Porto)

UEFA Kupa: 2003 (Porto)

Stamford Bridge 1877-ben nyitott meg, de története első 28 évében szinte kizárólag a London Athletic Club használta, atlétikai versenyekre. 1904-ben azonban a Mears testvérek megvásárolták a területet, futballcsapat alapítása céljából. A stadiont eredetileg a Fulham számára ajánlották fel, de ők azt visszautasították. Így került a képbe az akkoriban éppen megalakult Chelsea FC.

Az eredeti arénát Archibald Leitch tervezte. A keleti oldalon egy 110 méter hosszú, 5000 fős lelátó állt, körben pedig egy hatalmas betonteknő további 95000 embernek biztosított helyet. Ezzel a Stamford Bridge a második legnagyobb aréna volt az országban, a Crystal Palace stadionja mögött.

A Stamford Bridge névnek régi története van. A mai East Stand mögött futó vasútvonal helyén régen egy Stanford Creek nevű patak csordogált. A patakot pedig két kis híd keresztezte a közelben: a Sanford Bridge és a Stanbridge. Valószínűleg ezek összegyúrásából, és egy apró betűcserével alakult ki a stadion mai neve.

Az első komolyabb építkezés a híres Shed End 1930-as felhúzása volt. Érdekes látványt nyújtott teteje, mely a teljes lelátó legfeljebb egyötödét fedte le. A hatvanas évektől kezdve a Shed-ben gyűlt össze a „kemény mag”; itt született az összes szurkolói dal. Nevének eredete – magyarul pajtát, istállót jelent – ismeretlen, és csak később kapta. A Shed utolsó meccse az 1994 május 7-i, Sheffield Utd elleni volt, utána átépült.

A North Stand 1939-ben épült, és eltérő szerkezete révén teljesen elütött a már álló többi lelátótól. Később, 1975-ben átépítették.

A hatvanas évek közepén az East Stand állóhelyes betonteknőjét korszerűbb, ülőhelyes lelátóvá építették át.

A hetvenes években, a Chelsea aranykorában komoly terveket szőtt a klubvezetőség. A Stamford Bridge-et egy ötvenezres, ovális alakú, csak ülőhelyes arénává akarták átalakítani. Ennek első lépése volt a régi East Stand lecserélése. Az ekkor felhúzott lelátó az akkori építészet csúcsterméke volt, és – némi változtatással – ma is áll. Sajnos a merész tervek csődbe juttatták a klubot. Nemcsak hogy leállt az építkezés, a legjobb játékosokat el kellett adni, és a másodosztályba zuhant a csapat. A Stamford Bridge-et egy ingatlanfejlesztő csoport vásárolta meg, és félő volt, hogy a területen lakóházak vagy bevásárlóközpont épül majd, a Chelsea pedig osztozkodhatott volna a Fulham vagy a QPR stadionján.

A nyolcvanas évek közepén azonban Ken Bates megvásárolta a klubot, és szép lassan újra felépítette a romjaiban heverő Chelsea-t. A Stamford Bridge – hosszas csatározások után – végül 1992-ben került vissza a klubhoz. Ironikus módon épp az ingatlanfejlesztők jutottak csődbe…

1994 nyarán országos méretű stadionrekonstrukciós program indult Angliában – az összes állóhelyet fel kellett számolni az arénákban. Így pusztult el a legendás Shed is. A North Stand helyén épült lelátó a Matthew Harding Stand nevet kapta, az akkoriban helikopterbalesetben elhunyt klubigazgató emlékére. Az új Shed End mögött a Chelsea Village Hotel épült fel. A West Stand átépítésekor még kisebb problémák adódtak. Építési engedély hiánya (azaz meg nem adása) miatt a stadion ezen része csak 2001 nyarára készült el teljesen.

A mai Stamford Bridge 42.522 néző befogadására alkalmas, és Európa egyik legkorszerűbb stadionja. Mellette található Chelsea Village szabadidős központ része két négycsillagos hotel, öt étterem és több konferenciaterem is.